vitorla
ernyő
sárkány
ballon
ul
motoros
2013. szeptember 11., szerda 08:00

Keresztül az országon Kiemelt

Írta: 
Értékelés:
(3 szavazat)


Winkler Tamás

...avagy 193 km siklóernyővel.

 

Mindig is szerettem az északnyugati szelet. Általában tiszta időt, jó látótávolságot, nyáron hűvösséget, jó gradienst hoz magával.

Így volt ez 2013. július 23-án, egy keddi napon is.

 

Igazából az egész onnan indult ki, hogy (Turi) Gáborral előző nap beszélgettünk az Élet nagy kérdéseiről. Mitől lesz valami szar és mitől jó... közben szóba került, hogy rég nem repültünk együtt, közben eszembe jutott, hogy FiGyu vasárnap (21-én) jelzésértékűen rákérdezett nálam, hogy "Kedden nem Nyikom a cím?”.


Nézegettem, számolgattam. Valóban jó időnek nézett ki, de Nyikom helyett én Vértesszőlőst láttam jobbnak, így rövid tanácskozás után Gáborral úgy döntöttünk, hogy megyünk Vértesszőlősre.

Másnap korán, nyugis tempóban indultunk, korán le is értünk. A leszálló "parkolójában" álló nagy fa alatt mi voltunk az elsők és egyetlenek. De a lényeg nekünk az volt, hogy valami ráfújt a hegyre, talán kicsit északias, de az nem baj, ha az ember nagyot akar repülni innen. Egy gyors tollászkodás után Gábor megajándékozott egy hevedercsattal és indultunk megmászni a hegyet... és átrepülni az országot.

 

 

 

A felmászás már nem volt ilyen egyszerű. Annak ellenére, hogy nagyon kedvelem a vértesi starthelyet, a feljutást mindig utáltam. Ráadásul az erdő nagy részét munkagépekkel feltúrták, ilyet én még nem is láttam, persze jól el is tévedtünk - na nem nagyon, csak nem az ideális úton mentünk, végül GPS segítséggel, de felértünk.

Elsőnek. Pontosabban ernyővel elsőnek. Két kiránduló már ott volt és gyönyörködött a kilátásban. Jónak nézett ki. A szél mérsékelt ÉÉNy és már éledeztek a cumulusok. Minket vártak. :-)

Nem kellett sokáig várni és máris megjelentek Detki Árpád, Lukács Mihály majd Szakács Botond - ezzel alátámasztva éreztük döntésünket a starthelyválasztást illetően.

Gyors kipakolás után máris mind a négyen startra készen vártuk a kedvező alkalmat. Egy helyi arc után Árpád, Mihály majd Gábor startoltak. Mihály elég gyorsan felkapaszkodott egy termikkel, majd el is tűnt. Árpád és Gábor együtt egerésztek én a starton még befújásra vártam pár percet, de aztán én is gyorsan követtem Őket.

De valahogy nem adta. Többször kiemelkedtem, de soha nem volt a termik elég "meggyőző" ahhoz, hogy hátrasodortassam magam vele. Később igazolódni látszódott megérzésem, mert Árpád és Gábor is egy ilyen termikkel indultak el és nem tudtak elég magasra kiemelkedni, hamar lerohadtak az autópálya mellé.

Több mint 35 percet egerésztem a hegygerincen eredménytelenül, majd taktikát váltva elkezdtem a hegy elé siklani és ott termik után keresgélni. Egészen kisiklottam a szőlők fölé és ott végre megtaláltam amit kerestem. A jó kis stabil termikkel közel 2000 méterig kiemelkedtem. Közben láttam Botondot a leszállóban talajt fogni. Sajnáltam.

Láttam és éreztem, hogy ez ma nagyon jó nap lesz. Erős termik, gyönyörű felhőkép, élénk szél.

Az alábbi kép Tatabányán készült, déli irányba mutatja az eget, pont mikor arrafelé jártam.

 

Tatabányától délre

 

 

A szél mégis elég északnyugati volt és a felhőalap már 2000 méter feletti, ezért annak érdekében, hogy ne sodródjak rá a 2000 méter plafonú TMA-2 légtérre erőltettem délre rátartani. Első célpontnak Pusztaszabolcsot adtam meg. (Ha alacsonyabb lett volna a felhőalap, akkor Adonyt céloztam volna meg és bemerészkedek a TMA-2-be. Adonytól keletebbre semmi esetre sem érdemes útvonalat választani, mert arra az 1050 méter alacsony TMA-3-as légtér van.) Az első termikek nagyon jól adták, de Csákvár könyékén vészesen alacsonyra kerültem. Rögtön eszembe jutottak más pilótáknak a mondásai arról, hogy a csákvári csörlőpálya azért nem olyan jó, mert az a környék termikusan nem olyan aktív mint Kalocsa.

Megcéloztam egy nagy szántás szélirányba eső végén egy erdősávot és valóban ott volt a termik, lám néha még működik is amit tanítunk. ;-)

 

 

Csákvár termik...

 

Innen nagyon jól haladtam, hamar elértem Pusztaszabolcsot, "megcsodáltam” a pályaudvarát, melyen már szálltam át zsákkal a hátamon mikor tavaly Tardosról Dombóvárig repültem  és innen indulnak azok a vonatok is melyekkel munkába járok.

 

A felhőkép egyszerűen tökéletes és gyönyörű volt! Az alábbi néhány képet az idokep.hu webkamerái által felvett videókból vágtam ki, értelemszerűen azt az időszeletet mikor éppen arra jártam - valahol. Van amelyik kamera távolabb, van amelyik közelebb volt az útvonalamtól, de azt hiszem így is érzékelhető a lényeg.

 

Budatéténytől DNY-ra repültem

 

 

Ráczkevétől NY-ra repültem

 

 

Polgárditól ÉK-re repültem

 

 

Egyenletes eloszlású cumulusok ameddig a szem ellát. Egyik sem nőtt túl nagyra és a halott felhők gyorsan felszívódtak, vagyis a legtöbb felhő élt még mikor odaértem, vagy ha nem, az látszott rajta.

 

Ezen az első szakaszon már éreztem, hogy ebből - ha nem rontom el - nagy táv lehet. Úgy gondoltam, hogy a nagyon nagy repüléshez nem volt elég erős a szél, ezért minden sikláskor kb. 1/3 gyorsítót toltam, hogy minél többet ki tudjak használni a nap aktív időszakából.

Kulcs környékén Wiederwald Gábor jutott eszembe és reméltem, hogy a számára mágnesként működő "otthon” engem nem vonz...

De nem, itt is szépen 2000 méter fölé kitekertem. Nem mindig tekertem felhőalapra, amint gyengülni éreztem az emelést és azt láttam, hogy a felhő sem fejlődik már, továbbálltam. A Dunát Dunaújvárostól északra kereszteztem és ott bekaptam egy igen erős leáramlást.

 

Madocsától északra kereszteztem a Dunát

 

Pár perc és 10 km megtétele alatt elvesztettem 1300 métert. De több lehetőséget is kinéztem magamnak. Még nagyon távolról megpillantottam egy kis tanyánál, egy földről elszakadó termik haloványan látható portölcsérét. Míg látható volt figyeltem, hogy merre, milyen gyorsan halad és megpróbáltam kiszámolni, hogy hol lehet akkor, mire odaérek. Egy másik helyen szántottak és a traktor által felvert port néztem, ami időnként felágaskodott a földről, de ez a B terv volt. És bár elég sokáig tartott míg odaértem, szerencsére bejött az "A” terv: a tanyáról induló termiket, ami közben odébbállt sikerült elcsípnem és rövid ellenkezés után megadta magát és felemelt közel 2600 méterre! Jó hideg volt, de jól fel is voltam öltözve.

 

A Kiskunsági Nemzeti park gyönyörű "színes" tavait és az akasztói halastavakat, melyeket FiGyuval néhány héttel korábban többször körberepültük, most biztonságos magasságból szemléltem őket. Tényleg gyönyörű ez a vidék, főleg ilyen magasról.

 

A tavakat elhagyva már reménykedtem benne, hogy TTom által nemrég megrepült MSE rekordot esetleg sikerül megdöntenem. Számolgattam a kilométereket, de még nem voltam biztos benne, hogy kiadja. Aztán ismét jött egy fekete leves...

Egy tartós nagy süllyedés ismét földközelbe szorított. Alig 600 méteren keresgéltem a lehetséges emelések forrásait. Ekkor már délután f6 volt, azt gondoltam, hogy itt már vége a napnak. Rásiklottam Tazlár községre és "kértem tőle" 500 métert. Hát elég nehezére esett, de valamit kiböfögött magából. Egy sodródós pluszos nullával indult, amit lassan nevelgettem felfelé. Elképesztő türelemmel és koncentrálva igyekeztem keresni, hogy merre lehet a mag, de lehet, hogy ekkor még ilyenje nem is volt. 30 percen keresztül tekergettem és kb. 800 métert emelkedtem 1400 méterig, (ez átlagban nincs 0,5m/s) és kb. 10 km-t haladtam. Innen beerősödött a termik és további 10 percen belül még egyszer 1000 métert emelkedve (ez már 1,6m/s-os átlag) ismét közel 2600 méteren voltam. Kora este 6 óra volt ekkor már! Micsoda nap!

 

Szeged innen még közel 50 kilométerre volt, de tudtam, hogy TTom rekordját innen már megdöntöm (a saját korábbi 151km-es rekordomat pedig pláne, mert kb. 150km-nel tartottam ekkor. Előttem kikékült az ég. Szegedet már láttam a távolban, rádión felvettem a kapcsolatot a szintén a környéken repülő Mihállyal (Ő egy északibb útvonalat választott).

 

Innen egy 45 perces,vagyis háromnegyed órás(!), 40 kilométeres végsiklás következett. Egy álom. Hátradőltem és élveztem a siklást. Kis fékekkel (ahogy a sebességpolárisokból ki lehet olvasni és ahogy tanítjuk), hátszélben siklottam, alig merülve. És a táj csak kúszott-mászott alattam és Szeged egyre közelebb került hozzám. Nem hittem, hogy ennyire hosszúra sikeredik a végsiklás, a végén mindössze 5-6 kilométerre voltam a szegedi repülőtértől, vagyis kb. 500 méter magasság kellett volna ahhoz, hogy oda beérjek.

De így is fantasztikus volt! Életem leghosszabb, legnyugodtabb siklása életem leghosszabb, legfantasztikusabb repülését követően. Ez mindig a kívánságlistám csúcsán szerepelt: egy gyönyörű, nagy táv után, nagyon magasról, nagyon hosszan siklani. Ennél magasabbról és ennél hosszabbat nehéz lesz. De majd még próbálkozok. :-)

 

Bordánytól alig 1-2 kilométerre északra siklottam, pont ott...

 

Az utolsó méterekig siklottam és végül Kiskundorozsma határában szálltam le, hn7-kor!

 

Mórahalomtól északkeletre szálltam le...

 

A vége egy 193,68 km-es, kerek 6 órás gyönyörű repülés lett. Talán bánkódnom kellene, hogy nem lett meg a tiszta 200, de sem akkor, sem most nem így érzem. Ez az eddigi legnagyobb távom, 42 kilométerrel nagyobb az utóbbinál, ami szintén nem volt rövid. Szóval tökéletes volt ez így, ahogy lett.

 

FiGyu szinte azonnal hívott, amint bekacsoltam a telefonomat :-) és közölte velem, hogy egy óra múlva indul az utolsó vonat Budapestre! Ezt el szerettem volna érni, mert más módon nem jutottam volna haza.

Gyorsan felhívtam hát Amit (Auner Amadé), hogy nincs-e kedve egészen véletlenül bevinni engem a szegedi pályaudvarra? :-)

És volt! Így összetartanak a siklóernyősök, így segítünk egymáson! Ezúton is nagyon köszönöm, mert nélküle nem értem volna el a vonatot.

 

Közben még megszereztem Lukács Mihály telefonszámát, hogy Őt is összeszedjük, de Ő már a pályaudvaron volt, megvette nekem a vonatjegyet, feltankoltunk a büfénél néhány üdítőt, csokit és sört és már azonnal indult is a vonat Budapest felé.

Budapesten is már fogadtak minket a pályaudvaron, így gyorsan és kényelmesen hazaértünk. :-)

 

A repülés XContest linkjét itt találjátok.

 

Így visszagondolva és a cikket írva egy dolgot rontottam el: az utolsó termiknél a fejem felett két felhő volt. Az egyiket kitekertem felhőalapra és a nullát otthagyva átsiklottam a következő alá, ahol már nulla sem volt. Fel kellett volna ismernem, hogy az a felhő már nem él és tekergetni kellett volna azt a nullát. Így talán meglett volna a 200. De mint írtam tényleg nem bánom, így még marad egy fontos célom!

 

Hát ennyi. Remélem, hogy sokatoknak lesz része ekkora élményben! Sok szerencsét hozzá és hajrá MSE!



További információk

  • Repülás napja: 2013. július 23., kedd
  • Starthely: Vértesszőlős
  • Repülés időtartama (perc): 6 óra
  • Táv (km): 193
  • Elért magasság (m): 2600
  • Xcontest link: http://www.xcontest.org/hungary/repulesek/reszletei:Parduc/23.7.2013/10:44
Megjelent: 5068 alkalommal Utoljára frissítve: 2013. szeptember 11., szerda 14:58

Legfrissebbek a szerzőtől: Winkler Tamás