vitorla
ernyő
sárkány
ballon
ul
motoros
2013. július 19., péntek 18:04

"Jó lesz ez!"

Írta: 
Értékelés:
(8 szavazat)

TTom„Jó lesz ez!”

 

Tekerek… Tekerem a negyed métert. Néha fél. Én is félek… Ha kiesek belőle, lehet nem érek vissza, és elúszhat a napom. Még jó, hogy szóltam FiGyunak, hogy a párja esetleg visszahozhatna az 51-es környékéről, ha beégnék… De nem égek be, „jó lesz ez”!

500m körül oldottam le, kb 100 m-t emelkedtem, de már az 51-es túloldalán vagyok. Ez itt most elhatározási magasság…

 

Már hét közben néztem én, hogy „jó lesz ez”: hétköznap úgy sem érek rá, de háromnapos hétvége lesz. Igaz, szombaton családi program, mert a párom megy első futóversenyére, elkísérjük.

Péntek este átment az országon egy zivatarlánc DNy felől. Szombaton nagyon szép felhők voltak, de igen élénk szél. A városligetben bámultam az elszabadult lufikat, ahogy sodródtak: ha el mernék startolni ilyen szélben Szársomlyón, nagyot lehetne repülni. De nem mernék…

Este persze lestem a netet, egy pilótának sikerült kitekerni, ő repült 140Km-t, a többi nagykártya a leszállóban végezte. Elfújt az erős szél a hegy mellett.

Vasárnapra újabb családi program: strandolás. Kicsit zavart az előző napi 140Km tudata, de úgy néztem kevésbé lesz jó idő, mint majd hétfőn! Jó lesz ez a hétfő…

Vasárnap este átment egy zivatarlánc az országon Dny felől! Hmm! Olyan Déjá vu érzésem van Smile

Szóval tekerek, tekerek, mert innen vissza már nem megyek… Láttam én reggel, hogy a talaj közeli mérésnél gyenge a gradiens, de ennél azért lehetne jobb. Pedig még magam elé is engedtem Milánt a csörlésnél, mert nagyon be volt sózva, én meg nyugodtabb voltam, hogy „jó lesz ez”. Hát akkor legyen már jó! Smile Nincs a környékemen normális felhő, inkább csak olyan szakadozott cafatok. ÉK-re látszik, hogy szebb a felhőkép. Bence keres rádión: kérdezi mi a helyzet, mert még nem volt kedve startolni az alapján, amit látott. (Csörlésnél mindenki 20-25m-en menetrendszerűen kapott valami turbulenciát…) Azt hazudom neki (tudtomon kívül), hogy mindjárt Kecelnél vagyok, de még 1300m körül volt a max. A valóságban Kiskőrösnél járok, csak akkor ezt nem tudtam, de tényleg csak 1300m volt a teteje még. Azért mondom neki, hogy „jó lesz ez, mert lassan talán elérem a jobb felhőképet ÉK-re”,-  és onnan Kánaán - gondolom hozzá. Szerintem nem győztem meg igazán…

Kiskőrösnél 1m-t tekerek 1300-ig, de látom, hogy onnan már beérek egy jobb felhő alá, ha északabbra siklom kicsit. Bevállalom, bár eszemben van, hogy keletre kell tartanom, mert ha hosszabbra sikerül a repülés – és ez a terv - , akkor kerülnöm kell Kecskemét CTR-t. Ha viszont nem vállalom be az északabbi útvonalat, akkor lehet sose „lesz jó”! A jobb felhő alatt helyesbítésekkel 2m-t is tekerek, végre feljutok 2000-re. Kánaán az nincs, de azért haladok legalább. Megnézem dél felől a jakabszállási repteret siklás közben, majd próbálok nem tovább északra sodródni, mert már rálátok a kecskeméti betonra.  Jakabszállás után sikerül még egy termiket találnom egy felhő alatt, de csak 1500-ig tudom kitekerni, pedig jó lenne a tartalék magasság, mert a kurzuson innentől nem látszik elérhetőnek egy felhő sem. 1500-ról siklom tovább, 60 feletti sebességet mutat a GPS. Sajnos kissé északabbra vagyok, mint szeretném. Kiskunfélegyházától kb. 5Km-re északra 6-700m-en próbálok valami normálisabb emelést találni, de nem nagyon megy. A napsütötte száraz szántások tartogatnak, emelkedem is kicsit, de nem az igazi. 1000 m-ig sikerül csak felküzdeni magamat, de közben sodorna Kecskemét reptér felé a szél, amit nem akarok. Ha itt hagyom ezt a nullára gyengült emelést, akkor siklásban rá tudok kicsit tartani a szélre, hogy ne sodorjon feljebb, de kevés a magasságom, hogy ebből átrepüljem a Tiszát plusz az elöntött ártereit.

 

Nem tudok mást tenni, kicsit jobbra tartva siklom a Tisza felé. Sajnos itt nincs elérhető felhő, amire helyezkedhetek, és az ártér széléhez érve talaj felett kb 500m-en vagyok. Itt nagyon néztem, hogy csúszhatnék át a folyón, de bevallom elrettentett a kiterjedt mocsarasnak tűnő ártér, és az elöntött szántóföldek. Utólag néztem a Google műholdképen is, hogy kb 4Km-t kellett csak átsiklanom az ártér felett, ami ilyen szélben 500m-ről minden emberi számítás szerint simán megvan, de ha mégis gond van, akkor „nem úszom meg szárazon”. Nos, bevallom itt úgy éreztem vége a távomnak, feladom, megfordulok, és kisiklom a még elérhető tarlóra széllel szemben…

Elindultam vissza a tarló felé, kb 8-10km/órával haladtam csak. Éreztem, hogy ez nem igazán volt jó döntés, mert ilyen siklószögön nem sok emeléssel fogok már találkozni ebben az irányban. Csalódott voltam kissé, hogy nem sokkal 100Km előtt földre kényszerülök, pedig még bőven él az idő. Nos, tényleg nem sok emeléssel találkoztam, de eggyel igen! Smile Amikor elkezdett csipogni a varió, még nem mertem belefordulni, nehogy a pár száz méter, ami a víztől ismét elválasztott, egy pillanat alatt elfogyjon. Amikor 1 m fölé ment, csináltam egy kört, emelkedtem is, de a hátszeles oldalon meg merültem. Nyertem azért 10-20 m-t! Még mentem kicsit szél felé, majd amikor már másféllel emelt, ismét ráfordultam. Ekkor már persze egyből a víz felett voltam, de visszajött a küzdős kedvem „ jó lesz ez!” Másfeles emelésből csak nem esek ki teljesen. A hátszeles oldalon nem volt szép a gyorsuló föld látványa, illetve a gyorsuló VÍZ látványa, főleg, hogy elhallgatott a varió is, de tekertem, és emelkedtem körátlagban. Közben félve néztem, hogy hová lehetne mégis leszállni, ha nagyon muszáj. Meg is láttam egy szántóföld felét, ami egy dombháton volt, és ezért kint volt a vízből, de a következő körben feltűnt, hogy az per pillanat most egy sziget! Száraz lábbal nem lehet kijutni onnan, csak ha stoppolok valami csónakot! Smile Nos mivel a következő kör is emelt, és egyre jobban ki tudtam centírozni a termiket, nem is mertem nagyon lefelé nézegetni, a tekerésre koncentráltam. Jó lesz ez!

 Ártér

1200m körül jutottam át a Tisza fő medre fölött, és már nem az volt a kérdés, hogy a túloldalon le tudok-e szállni, hanem hogy meg lesz-e a 100 Km. Mivel 1600-ig ki tudtam tekerni abban a termikben, amivel átjutottam a Tiszán, igazából már ez sem volt kérdés, tudtam, hogy megvan a 100-as! Egyből szebb lett a világ így 60 feletti sebességgel siklásban, 1500m felett, 100Km-re Kalocsától, a Tiszán-túlon! Smile Jókedvemben siklottam is gyorsan vagy 15 Km-t…

Tényleg szebb volt a világ, szebb volt a táj! Már a Tiszánál eszembe jutott, hogy sajnos nincs nálam fényképezőgép, mert ezt a látványt bizony meg kéne mutatni másnak is, de most, hogy jobban volt időm siklás közben, ismét hiányzott. Alattam kanyargott a Körös, meg mindenféle holtágak, vizenyők. Kunszentmárton után találtam ismét termiket, immár megint alacsonyabban 650m körül, de valahogy már nem aggódtam. Jó lesz ez! Tekertem amit lehetett, közben láttam, hogy sodródok rendesen, mutatja a GPS a kilométereket. Azt a termiket kitekertem 1800-ra, közben vagy 8Km-t sodródtam. Nem volt erős termik, kb 1m/s, de folyamatosan emelt. Nem sikerült felhőig kapaszkodnom, de mentem tovább. A következő város mellett egyszer csak látom, hogy egy szélturbina forog. No, ez ismerős, gondolom: tavaly voltunk 2 napot Mezőtúron csőrölni, és ha jól tudom, csak ott van ilyen a környéken. Jó érzés volt a másik irányból érkezni egy ismerős helyre Smile Előző évben innen Gyulával 120Km-t repültünk Szeged felé…  Nem nagyon nosztalgiázom a régi szép időkön, mert a GPS mutatja, hogy túl vagyok a 135 Km-en is! Hűha! Eddigi leghosszabb távom 150Km. Mivel Mezőtúr után nem sokkal fogok egy termiket 800-on, azt számolom, hogy ez bizony hosszabb lehet, mint 150!

Alföld 

 

Rádión MSE-ést már nem érek el a külön frekin, áttekerek a közösre,  és kérdezem, ki van még a környéken. Detki Árpival beszélek, nemrég szállt le kicsit visszább, de 120Km felettit repülve. Mátét nagyon tisztán hallom, itt van valahol alattam, Túrkevén szállt le, 150Km. Rácz Balázs még repül, valahol előttem…

Azt érzem, hogy elfáradtam kissé. Jól szoktam bírni a hosszabb repüléseket, de valahogy ma sok volt a küzdés. Nem olyan volt az idő, amikor megfogja az ember a 3-4métert, és felhőalapon kikoppan, aztán csak tolja a következő felhőig. Kellett a türelem, relatív kisebb emeléseket is tekerve haladni a széllel. Ráadásul több termiknél is úgy éreztem, hogy nem találom meg a közepét. Egyszer voltam csak felhőalapon, még Jakabszállás előtt.

Estefelé 

 

Túrkeve mellett 1500-ról kezdek siklani, és kicsit gondolkodom, hogy hová is. A kurzuson van felhő, de kissé szétterült ellaposodott kumulusz, balra, olyan 30 fokra a kurzustól van napsütés, meg elég nagy préri. Ha továbbsiklom a felhő alatt, akkor esetleg, ha még dolgozik valamelyik része, kiemelkedhetek, és távolban valami település is látszik. Maradok a kurzuson, a felhő irányába siklom. Azt hiszem már kicsit lusta is vagyok, hogy a préri közepén szálljak le, riaszt a nap végi 10km-es gyalogtúra Smile Alattam eléggé kihalt táj, civilizációnak kevés jele van, itt-ott egy juhászbódé, vagy lakókocsi hasonló célra. 700 körül talajra helyezkedve tekerek valami nem túl meggyőző termiket, és nézem, hogy a Berettyó melyik oldalán érdemes leszállni, hogy ki lehessen jutni valahová. 700-ról ezerig sikerül emelkednem, de nem indul be igazán a termik, egy idő után elvesztem. Innen többnyire árnyékban siklom, próbálok napos foltokra, meg talajra helyezkedni, de már nem jön újabb emelés. Pont kiadja siklásból egy falu melletti lekaszált lucernás. Jó lesz ez! Smile

Kertésszsziget. Sosem hallottam róla. Ilyen helyen leszállva sokszor eszembe jut gyerekkorom rajzfilm sorozata a „Lolka és Bolka”, amiben a mese elején egy földgömböt pörgetnek meg, majd találomra ráböknek, és odautaznak. No reggel még én sem tudtam, hogy este itt leszek Smile

Hajtogatom az ernyőmet, közben beszélgetek a helyiekkel. „Honnan indult? Milyen magasan volt? Milyen nehéz a zsák?” Válaszolgat az ember mosolyogva, de ezt úgy sem lehet elmesélni… Aki nem repült, az aggódik, hogy nem félek-e olyan magasan, hogy jutok innen haza, stb. Aki repült már, az meg talán tudja, hogy most szálltam csak le, de már az eget nézem, mert vissza vágyom.

Rövid levél a mobilról a többieknek, hogy 177Km, és most szálltam le. Összepakolás közben megtudom merre van a buszmegálló, és hogy Karcagra kell majd menjek vele, onnan meg vonat. Kérdezik, hogy ezzel a nagy zsákkal kell majd gyalogolnom? „Igen, mert eddig ő hozott engem, innentől meg én viszem őt.”  De ő többet hozott, mint én cipelem, szóval ez most így jó nap lett Smile

Kisétálok a buszhoz, negyed óra múlva jött is. Bevitt Karcagra, onnan vonat egy átszállással a Nyugatiba. Írtam egy levelet még a vonaton a listára, hogy valahogy ki kéne jutnom a kocsimhoz Érdre, pár perc múlva jött a válasz Haász Andrástól, hogy „Megyek!”   Azt mondta, hogy épp ráért, és ”látni akarta a vigyort a fejemen”!  Szerintem nem csalódott! Smile

„De András! Mondtam én előre, hogy jó lesz ez!” Smile

 Tracklog

2013 május 20   Kalocsa – Kertészsziget                                légvonalban 174,42Km

                                                                                              3 törésponttal 177,79 Km

                                                                                              4 óra 46 perc repült idő

http://www.xcontest.org/hungary/repulesek/reszletei:TTom/20.5.2013/10:40#fd=flight

 

A fotókat köszönöm Varga Dénesnek, aki ugyanezen a napon készítette őket!

 

 

 

További információk

  • Repülás napja: 2013. máj. 20., hétfő
  • Starthely: Kalocsa
  • Repülés időtartama (perc): 286
  • Táv (km): 177
  • Xcontest link: http://www.xcontest.org/hungary/repulesek/reszletei:TTom/20.5.2013/10:40
Megjelent: 2493 alkalommal Utoljára frissítve: 2013. szeptember 11., szerda 15:01